Hétvége otthon

Pénteken olyan 7 körül érkeztem haza. Hulla fáradt voltam, így megint bealudtam a Zöld íjászon, ami pedig anya szerint egy jó sorozat. Aztán átköltöztem az ágyikómba, majd egy olyan fél óra múlva anya keltett, hogy sms-em jött, érdekel-e (a telefonom bent hagytam anyáéknál). Ha már behozta, hát megnéztem. Így tudtam meg, hogy másnap Sixtones lesz a Kocsonyán.
A szombat délelőttöm számítógép-javítással telt. Abszolút sikeres voltam. Aztán hajfestés, rohanás, cirka 20 perces késés, és már találkoztam is ex-csoporttárs-Balázzsal, hogy odaadjam neki a diplomaosztós képeket. Beszélgettünk úgy egy órát, amíg jött a busza, aztán ő hazament, én meg mentem megkeresni a Kocsonyafesztivált. Megtaláltam.
Nekem jobban tetszett, amíg a sétálón volt. Az sokkal hangulatosabb volt. És az eső sem kellett volna, de arról már végképp nem a szervezők tehetnek.
Köröztem egy darabig, meg kerestem kérdezőbiztost, amit aztán nem találtam, és végül pont kezdésre átvágtam a sártengeren és megérkeztem a koncertre. Tökéletes időzítés. Helyet foglaltam a legközelebbi szalmabálán, és hallgattam a fiúkat. Ügyesek voltak!
Aztán elmentünk Petyához melegedni, onnan meg a Helynekembe, ami tömve volt. Úgyhogy mászkáltunk-császkáltunk még egy sort, útba ejtve egy pékséget is. Végül visszamentünk a Helynekembe, ahová Boti karszalagjának hála be is engedtek minket. Épp időben, mert kezdtek is Chilliék. A nagy tömeg miatt oldalról figyeltük a koncertet, ami egyébként szintén jó volt. Volt sok ember, meg jó hangulat, meg jó zene, meg minden. :) Olyan 1re haza is értem.
Fél 9kor pedig arra keltem, hogy a szomszéd kipróbálja a fúróját. Működött. Gonosz szomszéd. Mivel már nem tudtam visszaaludni, ezért felkeltem, és megreggeliztem. De aztán úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy még mindig túl álmos vagyok, ezért visszafeküdtem aludni. Pont felkeltem ebédre.
Ebéd után elmentünk anyával a Kocsonyafesztiválra, mit nekünk az eső! Vettünk egy rakás kacatot, én pl egy nagy virágos gyűrűt, meg egy békás asztali tolltartót. Aztán bőrig ázva hazamentünk.
És végül a 17:40-es busszal (amiről szerencsére kiderült, hogy Egyetemi járat) visszajöttem Debrecenbe. És most itt vagyok.