A héten először volt egy tetemes, egybefüggő időszak (teljes délután), amikor nem kellett semmit csinálnom. Se órára mennem, se takarítanom, se bevásárolnom, se sajtónyilatkozaton dolgoznom. Nem szerettem ezt az időszakot. Akkor már inkább a tegnap esti agyhalott állapot.
Azért nem szerettem ezt a délutánt, mert ha az embernek nincs mivel lefoglalnia a tekervényeit, akkor azok elkezdenek random módon cikázni. Vagy talán nem is olyan random módon... Eszébe jutnak dolgok, elgondolkodnak eseményeken. Ilyenek.
A holnapi nap jó lesz, ha minden igaz. Lesz benne minden. A hétvége túlélésére azonban még ki kell dolgoznom a haditervet. Bár a jegyzőkönyvek jó előre megírása jelen pillanatban egészen szimpatikus programnak tűnik. Csak tennék már fel azokat a beosztásokat!
Ja, és azt majd' elfelejtettem, hogy eközben tombol a Valentin nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése