Messze van még Mordor?

Hétfőn hegyet ugyan nem bontottunk, izgalmakban bővelkedő túránk ellenben volt. Kijárt turistautat eszünkbe sem jutott keresni, inkább elindultunk "valamerre arra" GPS segítségével (már amikor fogta az okostelefon a jelet). Mindent elmesélni kicsit hosszú lenne, uh csak a lényegre szorítkozom:

• Igazán mókás dolog kiszáradt tüskés bokrok között bujkálni, kivéve amikor beleakadsz és kitépi a hajad, meg beleakad a ruhád és csak nehezen tudsz elszabadulni az erdő fogságából. És az is mókás, amikor a visszacsapódó ág pofán vág! :)
• A frissen felforgatott termőföld nem a legkönnyebb terep, de a közepén legalább úgy érezhettük magunkat, mint a Gyűrűk Ura hősei: sehol senki, a látóhatáron egy cseppnyi civilizációt sem lehetett látni, mi pedig csak mentünk a cél felé.
• Egyre jobban bírom a meredekre fel, és főleg meredekről lemenést! Igazán büszke vagyok magamra emiatt! Ugyan Geri segített párszor (Öccá lesz!), de nem kaptam egyszer sem sírógörcsöt! Úgy tűnik, ha nincs ki mellett picinek és gyengének lenni, egész kemény tudok lenni.
• Láttunk 1-2 állatot is. Pl majdnem frontálisan ütköztünk egy őzikével, és találtunk egy 15-20 centis viperát is (mindenki túlélte). Én látni véltem a bozótban egy sötét színű, nagydarab állatot is (valószínűleg vaddisznó volt), a fiúk pedig találkoztak egy farkassal (rókának legalábbis túl nagy és kevéssé vörös volt állítólag). A póklegyek pedig csapatostul támadták Lacit és Gerit.
• Laci az egyik tüskés susnyásban megállapította, hogy olyanok vagyunk mi ketten, mint őzike és farkas. És a farkas üldözi az őzikét, és ha elkapja, megeszi! Hát biztos igaza van... xD A "párom", férjem vagy mim már csak ilyen jó hozzám! :D
• 5 órányi túra után sikerült elérni Telkibányát.
• Ott próbáltunk hegyet kalapálni, de a sok avar megnehezítette a dolgunkat, mert eldugta a köveket. De azért szereztem egy kis hegyikristályt (amit Laci talált, Geri pedig szépre kalapált nekem), meg vmi szép lila követ (amit Geritől kaptam)
• Adri, Norbi és Ricsi határozottan állították, hogy ha átvágunk egy mezőn, akkor ott találunk majd egy kitaposott utat, ami mentén lesznek szép kövek. Hát a mezőn átvágtunk, utat nem találtunk, de jött a túra szép lezárása! :D
  Úgy kezdődött a dolog, hogy épp a semmi közepén sétáltunk (szokásunkhoz híven) a derékig érő gazban, amkor megállapítottuk, hogy de szép piros az ég alja! 10 perc múlva: már sokkal sötétebb piros az ég alja. Hoppá, óraátállítás volt (nem szeretjük!), nemsokára be fog sötétedni. Na akkor keveredjünk vissza a faluba! Mentünk tovább, merthogy arra kell lenni egy útnak. Út az nem lett, szúrós száraz bokros fás erdős izé viszont igen! Na meg sötét!
  Így a semmiből kikeveredést néhány elemlámpával próbáltuk megoldani. Törtünk át a susnyáson, becélozva a villanyvezetéket, mert ott biztos lesz út. Nem volt. Nem baj, ott tisztítják a terepet! Nem tisztították. Mire teljesen besötétedett, zsákutcába kerültünk. Elővettük az okostelefonokat és a GPS-t, hogy legalább tudjuk, melyik irányba kellene próbálkoznunk. Meg is mondta, hogy alig pár méterre vagyunk a falu egy utcájától, csak át kéne jutni egy brutál szúrós ágas részen. Mit volt mit tenni, kabátok fel, és törjünk át! Én épp a közepén jártam, amikor az első ember megszólalt, hogy jé, ez egy kert! Gondoltam magamban: persze, szórakozzatok még! De nem! Tényleg egy (szerencsére csak) nyaraló kertjében kötöttünk ki! xD Nem mi tehetünk róla, hogy nem volt kerítés. Miért is gondolta, hogy a pár 10 méternyi bokor visszatart bárkit is!?
  Azért jó kis nyaraló volt, várárokkal meg fahíddal! :) És kivehető X-kapuval! Remélem az utolsó visszarakta a helyére!

Hát röviden így telt el a Telkibánya-túra. 9 után értünk haza, és szerintem most mindenki hasonló fáradtlábbal küzd, mint én! :D