Szombaton késő délután megnéztük a Twilight új részét Tücsivel és Simivel. Hát, elég romantikusra sikeredett... Még jó, hogy ezt előre sejtettem, és még csak véletlenül sem használtam szemfestéket! Főleg, ha eszembe jut a 2. rész, pedig akkor még... Már azon is majdhogynem elsírtam magam (vagy meg is történt? lehet...)
A film alatt ismét megerősítést nyert bennem az a tény, hogy én egyetlen egy dolgot nem bírok nyugodtan végignézni: az emberi szenvedést. Felőlem aztán boncolhatnak több hetes vizihullát, dobálózhatnak mindenféle testrészekkel, én nyugodtan kajálok is közben. Viszont ha valaki sikít a fájdalomtól, azt nagyon nem bírom elviselni. Kiver a víz, elkap valami félelem és iszonyat rosszul érzem magam tőle lelkileg.
Az után a bizonyos jelenet után (nem lövöm le a filmet Szaszyéknak) még percekig nagyon durván kapkodtam a levegőt, már kezdtem attól tartani, hogy asztmás rohamot kapok, ha így folytatom... És közben csak arra tudtam gondolni, hogy nekem szükségem van arra, aki megvéd, mert iszonyat pici vagyok én ebben a csúnya nagy világban... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése