A Paddy koncertet a 3. sorban kezdtük. Nem kicsit volt halálfélelmem! Ez a debreceni kemény mag egészen ravasz: nem úgy néznek ki, mint otthon. Otthon azonnal kiszúrod, hogy kinek a közelébe ne kerülj egy koncerten, mert az fájni fog. Itt mindenki teljesen normálisan nézett ki, amíg el nem kezdődött a koncert - na meg a pogó... Csak azért nem estem el azonnal, mert minden irányból lökdöstek, és sok volt az ember. A szám felénél kimenekültünk a tömegből. Azért hero-k vagyunk, hogy ezt túléltük.
Paddynek egyébként gyönyörű gitárja van. Képet nem találok róla, de Cort darab, és mintás. Egészen hazavittem volna (jól mutatna a szobámban).
Koncert után még egy darabig ugráltunk a sátron kívül, aztán leültünk Jóbarátokat nézni az ÉTK falán. Kiderült, hogy Kisfiú egyik csoportársa ismer minket Annával - még a nevünket is tudta. Egyszer mögöttünk ült a buszon... -.- Maradandó nyomot hagytunk benne. XD
Szerintem akkor is maradandó nyomot hagytunk mindenkiben. Főleg amikor randomra teli torokból elkezdtük üvölteni, hogy "Chuggington, csihuhu töf töf mozdonytanoda!" Hát, van ilyen...
1 körül Anna elálmosodott, uh eljöttünk. Kisfiú hazakísért, 2re már ágyban is voltam. És fél 9kor teljesen kipihenten ébredtem! :D Igaz fájt a lában (majd el ne felejtsem megkérdezni vmelyik orvostól, hogy van-e olyan ínszalag vagy vmi, ami keresztbe megy a lábfejben és fel a bokára, mert az nagyon fájt - alig bírtam ráállni). De hangom határozottan van! :)
FREEDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOM :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése