-.-

Elérkeztem a végkimerülés határára! Kimerültem testileg, lelkileg és agyilag egyaránt!
Már megint azt érzem, hogy életbevágóan fontos lenne most legalább 3-4 napot eltöltenem valami isten háta mögötti, nyugodt kis helyen, ahol csak annyi lenne a dolgom, hogy aludjak, egyek, igyak, olvassak és nézzem a tv-t. Ahol nem keres senki, nem tudok semmit a külvilágról, és kicsit lenyugszok belül. Túl sok ez most így hirtelen nekem. A fejem fölött pedig egyre inkább ott lebegnek a jövővel kapcsolatos dolgok: diplomamunka, államvizsga és MSc szakválasztás. Én még nem érzem magamat készen ezekre a dolgokra. Vagy inkább csak a helyzetem nem alkalmas most a nagy döntések meghozatalára.
Na sebaj, összeszedem majd magamat, ahogy eddig is! A dolgok nagy részét úgysem nagyon tudom irányítani, megteszem, ami tőlem telik, és remélem, hogy szebb lesz a holnap! Just keep smiling!