A szombati nap első része egy "laza kis" túrával indult: Diósgyőr - Fehérkőlápa - Lillafüred - Majálispark. Elég fárasztó volt, de azért sajnálhatja, aki kimaradt belőle! :D Ahhoz képest, hogy úgy gondoltam, ez lightosabb túra lesz, mint a múltkori volt... hát tévedtem.
Volt szép sok emelkedő, ebből az egyik egy kis lugasszerű izével volt körülvéve, és egy ember épp elfért benne. Nagyon gyönyörű volt, csak annyi volt vele a bibi, hogy csupa sár volt a föld, én meg folyamatosan csúszkáltam vissza. Még jó, hogy Ricsi ment hátul: azt mondta, elkap minket, ha gurulunk. Szerencsére erre nem volt szükség.
Aztán volt sok jelkeresés (azzal mindig spórolnak a Bükkben), de általában jófelé mentünk. Igaz, Lukács Lacival mi mindenáron a rét felé akartunk elkanyarodni, de a többiek leszavaztak... :/ Pedig arra akkoris sokkal jobb lett volna! (És nem, nem vajon mit akartunk arrafelé csinálni!)
Volt csapatszétválás is, amikoris a fiúk és Kriszta a meredekebb részen akartak feljutni, de mi lányok okosabbak voltunk, és végül mi jutottunk ki előbb Fehérkőlápára. A fiúk meg annyira elkeveredtek, h a végén már a hangunkat kellett követniük, és átverekedni magukat egy dzsungelen, h kijussanak a kilátóhoz. Mi persze addigra megpihentünk, ettünk-ittunk, uh mondtuk is nekik, mikor megérkeztek, h indulhatunk tovább. :D
A lefelé ereszkedés már kicsit viccesebb történet volt. Hála és köszönet Ricsinek, aki fogta a kezemet, nehogy lepottyanjak! Nem szeretem a tériszonyomat! :S
Lillafüreden megpinentünk egy kicsit, csórtunk mandulás fehércsokis bogyókat meg áfonyás kötelet, és még epres szájsprayt is szereztünk! Ugyan azt el kellett kobozni a fiúktól, mert kezdtek veszélyesek lenni. Játszottunk még kitolóst is, egyszer sikerült nyernem, de a nyolcasokat még mindig nem tudtam megszerezni... Sebaj, majd legközelebb!
Végül megszerveztük az estét, megbeszéltünk mindent, felhívtunk mindenkit, és elindultunk haza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése